Csapatai (játékosként): 1961–1978  Újpest FC , 1978–1979  Volán SC , 1981–1982  Sepsi 78 Seinäjoki, 1983–1984  Volán SC , 1984  Soroksári VOSE , 1985  Kecskeméti SC

Csapatai (edzőként): 1984–1991  Újpest FC  ifjúsági, 1991–1992  Újpest FC  vezetőedző, 1994  Fóti TSZ SE

A legnagyobb magyar labdarúgók egyike. Sokoldalú csatár, akit a világ labdarúgó szakértői is az élvonalban tartottak számon!

A (valószínűleg igaz) legenda szerint Benét még igazi "Ferike" korában a marcali csapat egyik bemelegítésén látta Sebes Gusztáv  és csak annyit mondott "Figyeljék meg, ez a gyerek még viszi majd valamire!". Ez 1949-ben volt, amikor a kis Ferenc 5 évesen a marcali együttesében futballozó bátyjait kísérte el egy vidéki mérkőzésre. Az élete volt a játék, a labda, a pálya. Nem veszekedett, nem vitatkozott sem társaival, sem a játékvezetőkkel. A győzelemért azonban mindenre hajlandó volt. Tűrte a védők kemény belépéseit, ha földre került nem "fetrengett", nem szimulált, felugrott és futott a labdáért. Imádta a labdát, a cseleket. Ez volt, főleg fiatalon, talán az egyetlen hibájának forrása is, mert előfordult, hogy nem adta át a labdát, vagy elveszett a cselek között. Lendületes, villámgyors és bármilyen helyzetben rendkívüli gólveszélyt jelentő játékosa volt csapatainak. Remekül kezelte a labdát, technikai felkészültsége kiváló, pontos átadásaival gyakran hozta helyzetbe csapattársait.

A fiatal balatonkeresztúri "Ferike" 15 évesen már Marcaliban a nagyok között futballozott a helyi Medosz csapatában. A környékbeli klubokban játszott négy testvére, így ő Bene III. "néven" szerepelt. Egy év múlva már a Kaposvári Kinizsiben rúgta a labdát az NB III-ban. Innen lett tagja az ifjúsági válogatottnak. 17 évesen, 1961 nyarán került az Újpesti Dózsa csapatába és 17 éven keresztül (1978-ig) ott is maradt.

Nyolcszor volt tagja a magyar bajnok csapatnak (1969 , 1970 , 1970-71 , 1971-72 , 1972-73 , 1973-74 , 1974-75 , 1977-78 ), ötször volt a bajnokság legeredményesebb góllövője (1962-63  23 gól, 1969  27 gól, 1971-72  29 gól, 1972-73  23 gól, 1974-75  20 gól) és 1969 -ben az év játékosának választják. Háromszor segített csapatának a magyar kupa megszerzésében (1970, 1971, 1975), résztvett a VVK döntőn (1968-69) és a BEK elődöntőn is (1973-74). 418 elsőosztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 303-szor sikerült a kapuba találnia.

Részese volt 69 nemzetközi kupa mérkőzésnek is amelyeken 38 alkalommal ért el gólt. (A valaha játszott minden jegyzett mérkőzését figyelembe véve 1473-szor 90 percet játszott és 1390 gólt szerzett!) A labdarúgást nem tudta könnyen elhagyni. Ha már nem is az első osztályban, de még 7 éven keresztül, 41 éves koráig láthattuk a különböző pályákon mint játékost (1978-79 Volán SC , 1981-82 Finnország Sepsi 78, 1983-84 ismét a Volán SC, 1984 Soroksári VOSE , 1985 Kecskeméti SC).

1964-ben tagja az Európa Bajnokságon bronzérmet szerző magyar csapatnak és aktív részes a kivívott, máig is legnagyobb európai sikerünknek. Ennek az Európa Bajnokságnak, holtversenyben, gólkirálya is lett. Ugyanebben az évben olimpiai bajnokságot nyer a csapattal és 12 góljával ő lett a torna legeredményesebb csatára.

1966-ban tagja a világbajnokságon résztvevő magyar csapatnak és játszik a legendás magyar-brazil -on (3:1). 1972-ben kétszer (május 1-én Hamburgban, Hamburger SV-Európa-válogatott 3-7, valamint október 3-án Basel-ben, Európa-válogatott-Dél-Amerika 0-2) és 1973-ban harmadszor is tagja az Európa-válogatottnak (október 31-én Barceloná-ban, Európa-válogatott-Dél-Amerika 4-4).

Természetesen tudását is megpróbálta átadni és az Újpesti Dózsánál volt ifiedző, technikai vezető, pályaedző (1979-81, 1984-88, 1989-91) és vezető edző (1991-92) is. 1988-ban a válogatott segédedzőjeként dolgozott. Edzője volt a norvég Vagarkameratene (1989) és a Fóti TSZ SE (1994) csapatának is, végül az olimpiai válogatott másodedzőjeként (1995-96) segítette az ifjú labdarúgókat.