Harmincegy éve nyertek ellenünk utoljára a franciák. Az azóta lejátszott nyolc találkozóból kettő döntetlennel, a többi a győzelműnkkel végződött. A legutóbbi volt az egyik a két döntetlen közül és ráadásul Budapesten.
Ezeket figyelembe véve optimistán, de nem elbizakodottan készült a válogatott az összecsapásra.
Nagyon fontos mérkőzés volt ez is, hiszen a győzelem elengedhetetlenül szükséges volt.

A válogatott játéka nagyon örömteli volt. Magabiztos nyugalommal kerekedtünk a franciák fölé a mérkőzés kezdetétől fogva. Összehangolt támadások, megbízható védekezés, szép játék. A vezetést egy csodálatos góllal szereztük meg. Dunai II.  a támadó francia kapus felett ollózva húzta hátra a labdát és az érkező Bene  kapásból a kapuba bombázott. Nem sokkal később egy Zámbó  szóló következett. Három francia védőn is áthámozta magát, majd csavart lövéssel juttatta a labdát a hálóba.
A második félidőben gól már nem született, de egy pillanatig sem volt kétséges, hogy csapatunk uralja a pályát. A hazaiaknak még megszorongatni sem sikerült védelmünket.

Nem küzdelmes, kiizzadt győzelmet, hanem nyugodt, magabiztos diadalt arattunk. A franciák elleni veretlenségi sorozatunk tovább tartott.