A mexikói világbajnokságnak már vége volt. A német csapat bronzérmes lett. Most a német szövetség látványos show műsort rendezett, mert ezen a meccsen búcsúzott a játéktól Uwe Seeler. Természetesen szerették volna az ünnepség jó hangulatát még egy győzelemmel is fokozni.

A hazai csapat úgy is kezdte a játékot, hogy ne legyen sokáig kétséges az ünneplés. A támadások hatására védelmünk annyira összezavarodott, hogy végül az egyik német hátvéd tört be a 16-osunkra és szerzett vezetést csapatának. Sajnos a vendéglátók továbbra is "ünnepi módon futballoztak". Gyönyörű akciók, látványos megoldások jellemezték játékukat és a sorból a gól sem maradt ki. Néha azért mi is szóhoz jutottunk és sikerült szépítenünk is.
A második félidőben már nem nagyon lehetett észre venni, hogy két csapat van a pályán. Válogatottunk mindössze egyetlen egy lövést küldött kapura. Csupán annak köszönhetjük, hogy nem nagyobb gólarányú vereséget szenvedtünk, hogy a németek "játszadoztak". Szerették volna elérni, hogy a búcsúzó ünnepelt találjon a kapunkba.

Nem tudtuk megszorítani a kitűnő hazai együttest. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy egyre inkább lemaradunk a felgyorsult, gólra törő játékot játszó világtól. Ezen a találkozón udvariasan hozzájárultúnk a szép búcsúhoz, de mi szurkolók jobban örültünk volna egy udvariatlan győzelemnek.