A magyar válogatott immár huszonhét éve veretlen volt a lengyelek ellen, sőt az eddig lejátszott tizenhat találkozóból csak egyetlen egyet tudtak megnyerni.. A százezer hazai néző azt várta: megtörik ez a varázs.
A magyar szövetségi kapitány már ezen a mérkőzésen is azt az összeállítást próbálgatta, amelyik majd a világbajnokságon bevethető. Most azonban Albert  nem játszott a csapatban.

A lengyelek többet támadtak, de szerencsére, csapatunk legjobbja Szentmihályi Antal  bravúrok sorozatát mutatta be a kapuban. A védelmünk egyébként is jól teljesített, de a csatársorunk adós maradt az eredményes játékkal.
A második félidő elején Bene  huszonkét méterről szabadrúgásból talált a hazaiak hálójába. Mintha csak erre vártak volna a lengyelek is, szinte azonnal kiegyenlítettek. Ezután visszaállt, az elsőfélidőben megszokott forgatókönyv. Többnyire a hazaiak támadtak, mi pedig védekeztünk, de gól nem esett.
A lengyelek szerint 3:0-ra is győzhettek volna, ha nem olyan jó a "portásunk".

Bár a magyar csapat játéka hagyott kívánni valót maga után, a döntetlenhez ez a teljesítmény is elég volt. A lengyel lapok jól foglalták össze a találkozót, amikor azt írták: "Ha a két kapust kicseréltük volna, 3-0-ra a lengyelek győznek."