A mérkőzést a jugoszláv válogatott szánta világbajnoki előkészítő mérkőzésnek a spanyolok elleni selejtező mérkőzés előtt. Ezért érthető, hogy a spanyol szövetségi kapitány, Kubala László  is érdeklődéssel figyelte a találkozót.
Válogatottunkban két újonc Mészáros  kapus és Horváth  mutatkoztak be.

Az első félidőben remek játékot mutattak a hazaiak. Gyors, energikus támadásaik többször is veszélyeztették a kapunkat. Alig kellett több mint negyed óra és a vezetést is megszerezték. A magyar válogatott csak a félidő végére talált magára. Ekkor mi irányítottunk. Több támadást is vezettünk a jugoszlávok kapuja ellen. Mindenki ki akarta venni a részét a küzdelemből. Még Páncsics  is előre tört, de sajnos olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a második félidőre már nem tudott kijönni. (Többször már nem is volt válogatott.)
A második játékrészben folytattuk a támadás sorozatot és szinte kezdés után azonnal kiegyenlítettünk. Továbbra is küzdött, hajtott a válogatott, de nem sikerült mégegyszer a kapuba találnunk. Sokkal közelebb álltunk a győzelemhez, de a helyzetkihasználással most is komoly problémák voltak.

Az legalább bíztató volt, hogy a lelkesedés és a küzdőszellem végig töretlen volt labdarúgóinkban.