Még soha nem érkezett annyi osztrák szurkoló Budapestre mint most. 25.000-en nézték a találkozót.
Fél év telt el az előző összecsapás óta és természetesen mindkét csapat győzelmet akart. A hazai pálya miatt természetesen nekünk volt nagyobb esélyünk a jó eredmény elérésére.

Kiválóan kezdett a válogatott. Ügyesen támadtunk, jól szerveztük az akciókat, lendületes rohamokat vezettünk. Még negyedóra sem telt el és Zámbó  lapos lövése már az osztrák kapuba csapódott. Sajnos a nagy örvendezés megbontotta a védők fegyelmét, nem koncentráltak és alig több mint két perc múlva egy szabadrúgás utáni helyzetből már ki is egyenlítettek a vendégek. Lélektanilag az ilyen esetek mindig az egyenlítő gól szerzőjére vannak jobb hatással. Most is így történt. Egyik támadásunk végén Bene  csak a kapufát találta el. Nem így Jara, aki nagyon szép osztrák akció végén bevette kapunkat. Még a félidő vége előtt az iménti gól szerzője újra próbálkozott, de ezúttal ő is a kapufát találta telibe.
Válogatottunk a második játékrészben valóban mindent megpróbált. Labdarúgóink minden energiájukat összeszedték és a lövésekkel sem maradtak adósak. Sajnos előbb Bálint , majd Fazekas  is a kapufát találta el. Azért a próbálkozások eredményt is hoztak. Sikerült egyenlítenünk. Ezután gyakorlatilag csak az osztrák térfélen folyt a játék. Mi támadtunk, a vendégek pedig gyakorlatilag teljes csapatukkal védekeztek. A betömörülő osztrák védelmi falon nem tudtunk áttörni, így az eredmény döntetlen maradt.

Pontosan olyan eredmény született mint Bécsben.
Ezzel a magyar a svéd és az osztrák csapat egyforma eséllyel pályázott a VB-re való kijutásra.