Ennek a találkozónak az EB szereplés szempontjából már nem volt igazi tétje, hiszen az előző találkozón aratott győzelmünkkel biztos továbbjutók voltunk. Persze a jó eredmény önmagában is lehet tét. A németek szempontjából a csoportbeli szereplésen kívül még az lehetett motiváló, hogy esetleg otthon végre legyőzhetik válogatottunkat, hiszen ez az eddigi kilenc alkalommal egyszer sem sikerült. Ennek megfelelően a szövetségi kapitányuk jelentős átalakításokat hajtott végre a csapaton.

A találkozón meglátszott, hogy a mieink már nem tekintették fontosnak a találkozót, míg a németek küzdöttek. Az egész mérkőzésen jobb volt a hazai csapat. Nem volt olyan csapatrész, ahol fel tudtuk volna venni a versenyt a vendég látókkal. Labdarúgóink alig mozogtak, éppen csak annyit teljesítettek, amennyit nagyon muszály volt. Küzdelemről részünkről tehát nem volt szó. Csoda, hogy csak egyetlen góllal kaptunk ki. Ha nagyobb hittel és merészséggel veszik célba a németek a kapunkat akkor nagyobb arányban is könnyedén győzhettek volna, hiszen ellenállást gyakorlatilag nem fejtettünk ki.

Szomorú, hogy csapatunknak egy presztízs csata nem jelentett igazi kihívást. Pedig a játékot sokszor "csak" magáért a győzelemért játszák.