Sorrendben a második mérkőzését rendezte az MLSZ a válogatottnak vidéki helyszínen ezúttal Székesfehérváron.
Azért is emlékezetes volt ez a találkozó, merte Albert Flóriánnak ez volt a 75. válogatott szereplése és most búcsúzott a címeres meztől.

A találkozó nem éppen ünnepi módon kezdődött. A vendég csapat igyekezett elrontani a szép búcsút. Bár az igaz, hogy amíg Albert  a pályán volt, addig csak támadtak. Miután azonban végleg elhagyta a játékteret, három perc alatt szereztek két gólt. A félidő hátralévő részében nem volt könnyű megakadályozni védelmünknek, hogy az előnyük tovább növekedjen.
A második félidőre azonban egy "másik" magyar csapat futott ki. Nem törődtek bele az eredménybe, nem gondolták, hogy már úgyis minden hiába, hanem hajtani, játszani kezdtek. Ötletes, helyenként szép játékot mutattunk és ennek meglett az eredménye is. A kezdés után tíz perccel szépítettünk, a félidő közepén pedig már egyenlő volt az állás. A válogatottunk lendületbe jött és látszott, hogy nem fogja ennyivel beérni. Továbbra is mi maradtunk fölényben és öt perccel a befejezés előtt a jugoszláv háló a győzelmet jelentő magyar találattól rezgett.

Ezúttal az a mostanában ritka eset fordult elő, hogy a magyar gárda 0-2-es félidő után tudott győzni.