Ezzel a mérkőzéssel kezdődött számunkra a VB.
Százezer győzelemre éhes hazai drukker gyült össze a stadionban és már a mérkőzés kezdete előtt óriási hangorkán bíztatta a német válogatottat. Az NDK szövetségi kapitánya Sós Károly  volt.

A mérkőzés elején, mintha ez a hatalmas tömeg és félelmetes hangereje, no meg a támadó hazai labdarúgók kicsit megijesztették, összezavarták volna játékosainkat. Visszahúzódtunk a saját térfelünkre és hagytuk, hogy a németek nyugodt adogatásokkal hozzák fel a labdát még a félpályán innen is. Az akcióknak idegesen, kapkodva próbálták útját állni, de kevés sikerrel. Alig több mint negyed óráig bírta ezt a nyomást a védelmünk. Talán a bekapott gól is segített abban, hogy lassan megnyugodott válogatottunk és kezdtek bele lendülni a játékba. Ez annyira sikerült, hogy tíz percel az NDK vezető gólja után már ki is egyenlítettünk.
A második félidőben csapatunknak minden elszántságára szüksége volt, hogy képes legyen ellenállni a németek meg-meg újuló rohamainak. Nagyon nagy küzdelemben sikerült megőrizni a döntetlent.

Az elért eredmény nagy siker volt és jó kezdés a VB küzdelmekben.