Ilyen még nem volt. Egyszerre hat játékos ( Albert , Göröcs , Monostori II. , Sándor , Sipos , Solymosi ) jelentette, hogy sérülés miatt nem tud a kapitány rendelkezésére állni. Ráadásul Szentmihályi  gyenge formája miatt szintén nem jöhetett szóba. Teljesen átszervezett csapatot kellett tehát harcba küldeni. Pedig szerettünk volna visszavágni a világbajnokságon elszenvedett, a búcsút jelentő vereségért.

A "kényszer hatása alatt" lérejött magyar válogatott, nagy kedvvel és akarással vetette magát a küzdelembe. Az első félidő közepén ugyan az a csehszlovák csatár szerzett gólt, aki a VB negyeddöntő győztes találatát is szerezte. De válogatottunk most nem engedte, hogy ez legyen a végeredmény is. Bár a hazaiak sokat támadtak, de védelmünk jól dolgozott és mi is vezettünk akciókat.
A második félidő közepe táján Tichy  egy óriási bombából egyenlített, majd két perc múlva a vezetést is megszereztük. A csehszlovák csapat sem adta fel és nekik is sikerült az egyenlítés.

A döntetlen nagyon szép eredmény volt, s válogatottunk küzdőképességét dícsérte. (Voltak akik szerínt, nyernünk kellett volna, hiszen Machos  visszhúzásáért egy jogos 11-est nem ítélt meg a játékvezető.)