Az alaposan megfiatalított magyar csapatra újabb erőpróba várt.
Talán azért is jó volt az ellenfél választás, mert a lengyelek az eddigi tizenhét találkozóból csak egyszer tudtak győzni ellenünk és annak is már harmincegy éve (döntetlennel is csak egyetlen összecsapás végződött). Bár az némileg nyomasztó is lehetett, hogy ezt figyelembe véve "kötelező" volt a győzelem.

Az egész mérkőzésen leginkább mi támadtunk és a vendégek védekeztek. Az első félidő első felében játszott kimondottan jól a válogatott. Jól felépített, látványos támadásokat vezettek, gyors, változatos volt a játékuk. A félidők második felére azonban mintha kicsit elfáradtak volna. Feljöttek a vendégek és néha a vezetés megszerzéséhez is közel álltak.
A második félidő első fele kiegyenlített küzdelmet hozott. Miután azonban végre sikerült betalálnunk a lengyel kapuba ismét magára talált a válogatott. A nyugodt, szépen felépített akciók meg is hozták az újabb gólt. Ez a második találat az egész találkozón kiemelkedően teljesítő Halmosi  átadásából született.

A válogatott lelkesen játszott, küzdőszellemük végig kiemelkedő volt. Megérdemelt, magabiztos győzelmet arattak.