Tehát egy harmadik mérkőzésből kell kiderülnie ki méltó a világbajnokságon való résztvételre. Sajnos sérülés miatt nem játszhatott Páncsics , Dunai II ., Szűcs , Albert et pedig hosszabb ideje nélkülözte a válogatott.

Az első percek az ellenfél szándékának kitapogatásával teltek. Lassan, óvatosan indultak akciók is. Válogatottunk egyre meggyőzőbben játszott. Megmozdulásainkat a közönség időnként tapssal honorálta. Amikor pedig Bene  végzett el egy szabadrúgást, már mindenki "Gól!"-t akart kiálltani, de a csehszlovák kapus nagy-nagy bravurral védett. Kezdett a csehszlovák válogatott is magára találni és támadásaik egyre nagyobb veszélyt jelentettek. Az egyik ilyen veszélyes alkalommal a támadó Veselyt Kelemen  csak szabálytalanul tudta megállítani és ráadásul a 16-oson belül. A félidő előtt néhány perccel ebből a büntetőből megszerezte a vezetést a csehszlovák csapat.
A második félidőben válogatottunk egyre lélektelenebbül játszott. Hitét vesztett szenvedő labdarúgókat láthattunk csapatunkban, míg az ellenfél természetesen egyre magabiztosabbá vált. A remény vesztés folyamatával együtt kaptuk a gólokat is. Nekünk csak annyi maradt, hogy nem kellett becsületgól nélkül búcsút intenünk Mexikónak. Elkeseredetten támadtunk, aminek eredménye egy kiállítás és az utolsó percben egy 11-esből elért szépítés.

Ez volt az első olyan világbajnokság, amelyre neveztünk, de mégsem vettünk részt a küzdelmekben. A kiesés nyomán támadt felháborodást érzékelve egy héttel a találkozó után, december 10-én lemondott a szövetségi kapitány.

Hosszú évekig - talán sokan még ma is - ezt a mérkőzést labdarúgásunk Mohácsának nevezték ill. nevezik. Hja, ha tudták volna, hogy ezt követően hány Mohács lesz még?

Fotók:

1. Pillanatkép a cseh "bemutatóból"
2. Cseh gól.