Természetesen a győzelem alapvető elvárás volt a válogatottal szemben.

A találkozó kezdetétől egyértelmű volt, hogy a norvég csapat nem készteti komolyabb erőkifejtésre a játékosainkat. Az első félidőben nagyon jól, látványosan és kiegyensúlyozottan játszottunk. Rúgtunk három remekbe szabott gólt és sok szép akciót vezettünk.
A második játékrész gyengébbre sikerült. A válogatott akaratlanul is visszafogta kicsit az iramot és Bene  még egy 11-est is kihagyott. Mindez a győzelmet nem veszélyeztette, de a gólkülönbséget sem javította.

A mieink magabiztosan hozták a kötelező győzelmet és ezzel 4 pont előnyre tettünk szert. Most már csak a másik két csapatra, Franciaországra és Bulgáriára kellet figyelni, akik egymással játszottak még. Elméletileg még mindkét csapatnak volt esélye utolérni minket, de nem így történt. Mindkét mérkőzésen a hazai csapat nyert 2-1-re és ezzel válogatottunk 2 pont előnnyel végzett az első helyen.