Csapatai (játékosként): 1959–1974 Ferencvárosi TC 

Csapatai (edzőként): 1978, 1983-1984  Ferencvárosi TC  ifjúsági, 1978–1982, 1985  Al Ahly Benghazi

A legnagyobbak között van a helye nem csak a magyar, de a nemzetközi labdarúgás panoptikumában is! Egész pályafutása alatt a Ferencváros játékosa volt (igaz a csapatot hívták időközben másként is).

Sorra játszotta az ifjúsági mérkőzéseket a klubjában majd az ifjúsági válogatottban is. 17 éves volt amikor a Diósgyőr ellen pályára lépett a nagycsapatban. A bemutatkozása (két gólt lőtt) és további szereplése sem okozott csalódást. Annyira nem, hogy 18 évesen 1959. június 28 -án már a válogatottban kergette a labdát a svédek ellen. Még ugyanebben az évben bemutatta a világnak mit is tud, ha igazán megy neki, harmadik válogatott mérkőzésén  három gólt ragasztott a jugoszlávok hálójába.

Hasonlították sok nagy elődhöz, de már akkor is látható volt, hogy páratlan egyénisége ennek a sportágnak. Csatárként és középpályásként is kifogástalan teljesítményt nyújtott. Szellemesen, könnyedén játszott, labdakezelése tökéletes volt lábbal és fejjel is. Briliáns technika, elegáns labdavezetés, kiismerhetetlen, meglepő cselek, sajátos csak rá jellemző mozgás és gólok. Természetesen hibái is akadtak főleg ifjú éveiben. Könnyen megsértődött, hajlamos volt a fölényeskedésre ami persze megbosszulta magát. Bizony sokszor vesztette el játékkedvét is. De ezek a hiányosságok idővel fokozatosan eltűntek játékából vagy eltörpültek játékosi nagysága mellett.

Külön becsülendő, hogy másra is szakított időt. Újságíró lett és több nyelvet is megtanult. Klubjával a Ferencvárossal 4 bajnoki címet (1962-63 , 1964 , 1967 , 1968 ) és egy magyar kupa győzelmet (1971-72) szerzett. Háromszor volt gólkirály (1959-60  27 gól, 1960-61  21 gól, 1965  27 gól) és 1967 -ben az év játékosának választották. 351 bajnoki találkozón 256 alkalommal sikerült bevennie az ellenfél kapuját. Szerepelt 56 európai kupamérkőzésen és 33 góllal járult hozzá, nagyszerű játékán kívül, a jó szereplésekhez. 1965-ben VVK-t nyertek 13 góljának is köszönhetően, BEK küzdelmek során 8 mérkőzésen 9 gólt lőtt. 1967-től az FTC-ben és a válogatottban is csapatkapitány. Az 1960-as olimpián bronzérmet szerez a csapattal. 1961-62-ben a világbajnoki küzdelmekből is derekasan kivette a részét és góljaival is hozzá járult, hogy csapatunk a negyeddöntőig jutott. Még így is (igaz holtversenyben) sikerült megszereznie a VB gólkirályi címét.

Többek között neki is köszönhető az európai labdarúgásban elért legnagyobb sikerünk, az 1964-es Európa Bajnokságon kivívott bronzérem. A következő három válogatott találkozón (412. , 413. , 414. )valamennyi magyar gólt ő szerezte, éppen kettőt minden alkalommal, vagyis összesen hatot. 1966-ban a magyar csapat világbajnoki sikereinek is tevékeny kovácsa, játszott a világ elismerését is kiváltó Magyarország:Brazília  3:1-es eredménnyel végződő találkozón is. A brazilok játéktudását elismerve következő év januárjában két hétig vendégül látták Rio de Janeiróban.

1967-ben a híres labdarúgó szaklap, a France Football szavzásán a legtekintélyesebb európai szakíróktól ő kapta, jelentős többséggel, a legtöbb szavazatot és kiérdemelte az aranylabdát. Az egyetlen magyar labdarúgó aki elmondhatja magáról, hogy Európa legjobbja volt (1960-ban Puskás Ferenc  már közel került a kitüntető trófeához, hiszen a második helyen végzett). A díj értékéről csak annyit, hogy olyan labdarúgókat előzött meg mint Bobby Charlton. 1968-ban ismét Európa-bajnokság és ismét a csapat tagja, most a negyeddöntőig jutottunk. Ebben az évben pályára lépett és gólt is lőtt a világválogatott tagjaként (Brazília- Világválogatott 2-1). 1972-ben az Európa-válogatottal lépett pályára és ismét eleget tehetett a világválogatott megtisztelő meghívásának is. 1973-ban harmadszor is tagja volt a világ legjobb tizenegyének.