A szovjet csapatban négy újonc is helyet kapott. A hírek szerínt azért, mert a szövetségi kapitány nem akarta a jelenlévő nemzetközi kupa ellenfelek megfigyelői előtt megmutatni, milyen is az igazi csapat.

Az első félidőben nagyon nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. A szovjet támadások nagyon gyorsan követték egymást. Ezt megkönnyítette, hogy csatáraink nem hogy gólhelyzeteket nem alakítottak ki, de még elől megtartani sem tudták a labdát. Alig jutottunk át a felező vonalon. Szerencsére a védelem derekasan helytállt és meghiúsított minden gólszerzési próbálkozást.
A második félidőre kiegyenlítetté vált a játék, sőt több lehetőségünk is volt a vezetés megszerzésére. Érzékelhető volt, hogy a szovjet kapusnak nincs jó napja, nem valami magabiztosan véd. Lőttünk két kapufát és kétszer is sikerült közvetlen közekről a kapu mellé rúgni a labdát. Ezek után persze a hazaiak szerezték meg a vezetést. Az igaz, hogy ez a gól több méteres leshelyzetből esett, de a partjelző nem jelezte, a bíró nem látta, így 1-0 lett az eredmény. (A mérkőzés után még a Szovjet Labdarúgó Szövetség elnöke is elismerte, hogy a gól leshelyzetből született.) A csereként beállt Machos , felismerte, hogy jól záró, tömör védelem ellen, főleg egy bizonytalankodó kapus mellett, legjobb átlövéssel próbálkozni. 25 méterről küldött pontos lövése meg is találta az utat a kapuba. Ezzel a góllal sikerült az egyenlítés.

A küzdelmes, sportszerű találkozón az erőviszonyoknak megfelelő döntetlen született.