Csak négy napja volt, hogy Wales ellen játszott a válogatott Budapesten és már Párizsban mérte össze erejét a franciákkal.
Esős időben, mély talajú pályán került sor az összecsapásra.

Nagyszerűen kezdett válogatottunk. Lelkesen vetették magukat a küzdelembe és az első perctől irányították a játékot. Az ötletes, lendületes akciókat siker koronázta. Az egész játékrészben nagyszerű labdarúgást mutatott a két csapat, de a meghatározó a mi válogatottunk maradt. Az első félidő végére egygólos előnyt szereztünk még úgyis, hogy Albert et izomhúzódás miatt le kellett cserélni.
A második félidőben a hazaiak kiegyenlítettek és a győztes gólra is sokat kellett várni. Ezt az egész találkozón remekül játszó Tichy  önfeláldozóan becsúszva tolta a francia kapuba.
A magyar csapat végig meggyőző volt, pedig Sándor  is megsérült és csak nagy fájdalmak közepette tudta végigjátszani a mérkőzést.

A francia lapok elismeréssel írtak csapatunk teljesítményéről: "A játékosok a pálya urai voltak, mindig azt csinálták a labdával, amit akartak. Valamennyien ösztönösen érzik a labdarúgás művészetét."