Csak pár napra volt szükség és a játékosok már kezdték komfortosabban érezni magukat. Az első napok gyengesége és rosszullétei, amelyek az előző találkozó csúfos vereségéért elsősorban felelősek voltak már többnyire elmúltak.
Egy sokkal jobb állapotú válogatott vette fel a küzdelmet a hazaiakkal.

A játékunk egészen más volt mint négy napja. Most lényegesen jobban teljesített mindenki. Különösen a védelem megerősödése volt szembetűnő. Sorra elakadtak rajta a chilei támadások. Igaz a mi csatáraink sem voltak eredményesek.
Azért egy esetett meg kell említeni, amikor a játékosok véleménye szerínt betaláltunk a vendéglátók kapujába. Sipos  küldött nagy erővel egy szabadrúgást kapura. Sikerült telibe találnia a felső lécet és a labda lepattant a földre mielőtt a kapus megszerezte. Szeríntünk a gólvonalon túl ért földet, míg a játékvezető másként látta. A játékosok annyira rendbe jöttek, hogy a mérkőzé végére felerősödő tempót is jól bírták.

Az egész találkozó alatt könnyed, ötletes labdarúgást játszottunk és kétségtelenül közelebb álltunk a győzelemhez, mint a chileiek.
Kiderült, hogy a teljes akklimatizálódáshoz legalább egy hét kell. Különben a teljesítmény lényegesen romlik.