Hatalmas érdeklődés mellett került sor a találkozóra. A hazai szurkolók látni akarták, hogy sikerül-e otthon is nyerniük végre a magyarok ellen, hiszen legutóbb Budapesten legyőztek bennünket. Valamint nagyon kíváncsiak voltak az ördöngős csatár Sekularac játékára, aki már hosszabb ideje nem szerepelt a válogatottban.

A találkozó nem keltett csalódást. Legalábbis a jugoszláv szurkolókban. Sekularac irányította a hazaiak egész csapatát. Közben olyan ötletesen, lendületesen játszott, hogy védelmünk követni sem tudta. A játék képe alapján azt lehetett gondolni, hogy nagyarányú vereséget fogunk szenvedni. Kétszer be is találtak a kapunkba, már az első félórában. Nekünk pedig mindössze egy kihagyott, kapu mellé gurított helyzetre futotta.
A második félidőben már jobban koncentrált a válogatottunk és a vendéglátók rohamaiban sem volt akkora energia mint az elején. Védelmünk hárította a támadásokat, a csatárok viszont nem tudtak eredményt felmutatni, így a mérkőzés állása nem változott.

Kikaptunk tehát Belgrádban is. Csapatunk nem játszott elég lelkesen és a küzdőképesség terén is voltak hiányosságok.