Tíz év telt el azóta, hogy válogatottunk ebben a stadionban lépett pályára. Na nem a svájciak, hanem az NSZK csapata ellen. Ebben a stadionban rendezték ugyanis az 1954-es világbajnokság döntőjét (311. mérkőzés). Talán volt a svájciak akciójában némi célzatosság? Mindenesetre labdarúgóinkat nem töltötte el rossz érzésekkel ez a tény. (Miért is kellene rossz érzésekkel gondolni egy világbajnoki ezüstéremre?) A hazai csapat különleges taktikával készült ellenünk. Rugalmas 4-2-4-es felállással akart meglepni bennünket és hárítani támadásainkat. Bízott abban is, hogy a számunkra szokatlanul széles (68,5m) pálya is nekik kedvez.

A taktika különleges volt talán, de a játék nem. A svájci csapat nem tudott lépést tartani válogatottunkkal. Sima, szinte eseménytelen győzelem volt. Mindkét csapat egy-egy szögletet rúgott csupán. Némileg ez is jelzi, hogy nem volt eszeveszett hajtás.
Gólt azonban csak mi értünk el. Albert  mindegyik félidőben rúgott egyet.