Chile után Uruguay következett a dél-amerikai túrán. Itt is nagy volt a meleg, de mostanra a játékosok megszokták ezt az éghajlatot.
A hazaiakat nyílván a győzelem megszerzésére sarkallta az az emlék, hogy 1954-ben mi ütöttük el őket a világbajnoki döntőbe jutástól.

A mérkőzésen az uruguayiak végig fölényben játszottak, de nem tudtak eredményesek lenni, mert a védelmünk remekül dolgozott.
A vezető gólt egy távoli lövéssel az első félidő közepén szerezték meg szabadrúgásból. A lazán felálló sorfalban utat talált a labda a kapunk felé. Ezután azonban hiába indították újabb és újabb akcióikat, hiába rohamoztak nagy lendülettel, minden hiába volt.
A második félidő elején mi is szabadrúgáshoz jutottunk és mi is betaláltúnk a kapuba. Később Sipos  is rászánta magát egy távoli lövésre és harminc méterről megeresztett bombája a hálóban kötött ki. A játékvezető úgy ítélte meg, hogy a magyar játékos lesen volt, így a gólt érvénytelenítette.

A mérkőzés szomorú kronikájához tartozi, hogy a találkozó utolsó perceiben Sasia hátulról leütötte Solymosi t.