Magyar földön 29 éve nem kaptunk ki a "sógoroktól" (162. mérkőzés). Mindkét csapat meglehetősen jó sorozatot tudhatott maga mögött és ezt szerette volna bizonyítani a másik csapattal szemben is. Elsősorban presztizs okokból készültek tehát nagyon a találkozóra.

Válogatottunk az elvárásoknak és elképzeléseknek megfelelően nagy lendülettel kezdett és védekezésre kényszerítette a vendégeket. A támadások egymást követték és több gólhelyzet is kialakult az osztrák kapu előtt. Kettő száz százalékos is volt közöttük, de mindkettő kimaradt. A kezdeti lendület megtört és most a vendégek igazolták, hogy nem statisztának jöttek. Egy védelmi hibánkat kihasználva megszerezték a vezetést. Nagy küzdelem folyt a félidő hátra lévő részében. Hol az egyik, hol a másik csapat támadott, de a védekezés mindkét oldalon eredményes volt, csatáraink pedig nem tudták kihasználni a kínálkozó helyzeteket. A félidő vége előtt Machos  tökéletes labdát adott Göröcs nek, aki végre nem hibázott és egyenlített.
A második félidő is a küzdés jegyében telt. Nem bírt egymással a két csapat. Sajnos azonban még a játékrész kezdetén kaptunk egy vitatható gólt. Nemec szabadrúgását Mátrai  fejjel adta haza. A labda gurúlt a kapu felé. Kapusunkon kívűl védőink és a befutó Nemec is szerette volna elérni. Dalnoki  már a kapuban feküdt és lábaival közvetlenül a gólvonalon leszorította a labdát. A csehszlovák szélső azonban mindkettőt a gólvonalon belülre nyomta úgy, hogy a védő lábát rugdalta. Ez a gól a magyarok elkeseredését míg az osztrákok önbizalmát növelte. A hátralévő időben fölényben játszottunk, de a vendégek védelme blokkolta minden támadásunkat.

A "sógorok" rendkívüli örömmel fogadták a győzelmet.