Az előző mérkőzésen, egy hete, debütált Fatér  sérülés miatt nem tudott Moszkvába utazni. Albert  viszont most vállalta a játékot.
Érdekes és szokatlan esemény volt, hogy az UEFA elnöke Gusztav Wiederkehr a csapatok öltözőjébe látogatva jelentette be a mérkőzés előtt: "Az idegenben lőtt gólok nem számítanak duplán, 3-1-es szovjet győzelemnél új mérkőzést játszanak a csapatok Lipcsében."

Most nem csak védekezett a szovjet csapat mint az első találkozón. Veszélyes akciók futottak állandóan a kapunk felé és bizony zavarokat is okoztak a védelemben. Ennek jele az első, magyar védő lábáról a hálónkba került gól is. Ezzel együtt az első félidőben hősiesen álltunk ellen a nagy nyomásnak.
A második félidő viszont már felőrőlte válogatottunk energiáit. A második találatot egy huszonöt méteres szabadrúgásból kaptuk. Húsz perc volt még hátra, amikor a hazaiak megszerezték a harmadik góljukat, ami akkor a továbbjutást jelentette. Mint kiderült válogatottunknak már nem volt ereje ahhoz, hogy legalább egyszer a hálóba találjon és ezzel megszerezze a jogot az újabb összecsapásra.

A hazai csapat megérdemelten jutott tovább.
Válogatottunknak ebben az évben összesen csak ez a két találkozója volt. Ennek nem sporttal összefüggő okai voltak, de a Szovjetúnió azokban az eseményekben is főszerepet játszott.