A világbajnokság előtti utolsó mérkőzésre került sor. Mégis mindössze fél ház gyűlt össze a Népstadionban.

Sajnos a játék ezt a kis számú közönséget sem szórakoztatta különösebben. Igaz, hogy most is az egész első félidőben támadtunk, de a csatáraink teljesítménye kritikán aluli volt. Lassúak, ötlettelenek, körülményesek voltak. Mintha az akarat és a lendület is hiányzott volna a játékukból. A nem túl erős török védelem is könnyen szerelte őket. Ráadásul a vendégek ritka ellentámadásaik egyikéből megszerezték a vezetést is. Ezt már Solymosi  nem bírta tovább. Elunta támadóink tehetetlenségét és hogy a legjobb labdákat is elrontják. Távoli, harminc méteres lövésre szánta el magát és bele adta minden dühét. Nem volt hiába az igyekezet! A labda a hálóban kötött ki és ezzel a góllal egyenlítettünk.
A második félidő ugyan úgy telt mint az első. Színvonaltalan gyenge játékkal. De legalább a győzelmet jelentő gólt sikerült megszerezni.

Nagyon gyenge játékot látott a gyér létszámú közönség (csak mostanában lenne ilyen gyér érdeklődés egy-egy mérkőzés iránt!). A főpróba nem volt sikeres, majd talán a bemutató...