Csapatai (játékosként): 1927–1948 Ferencvárosi TC 

Csapatai (edzőként): 1948–1950 AS Bari, 1951 Lucchese, 1951–1953 Juventus, 1953–1955 Genoa, 1956 AS Roma, FC Bologna, Breschia, 1965 FC Lugano, 1966–1972 Sampdoria utánpótlás

"Gyurka" ideális fizikai adottságokkal rendelkező középfedezet és belső csatár. Labdarúgásunk legkiválóbjainak egyike. Orth György mondta, amikor még ifi korában látta játszani: "Megvan az utódom!" Tényleg a nagy elődhöz hasonló képességekkel rendelkezett és megvolt a tökéletes technikai- és taktikai felkészültsége, valamint játékintelligenciája is. Kezdetben az élvonalban és a válogatottban is, mint középfedezet, tökéletes karmesterként irányította a csapatot. A támadókat hosszú, de rendkívüli pontosságú, jól időzített átadásokkal küldte harcba, hozta helyzetbe. Ha szükség volt rá önállóan ugrott ki és lőtt kapura. Bár a közelharcot elkerülte védelmi feladatait is kifogástalanul látta el. Pontos helyezkedése és ütemérzéke, kivételes fejjátéka segítségével megszerezte a labdákat. Később kiderült, hogy a csatársorban talán még hasznosabban és nem utolsó sorba eredményesebben tud játszani. Előbb felsorolt erényeit itt is hasznosította, de már nem csak a helyzetek kialakításában hanem értékesítésében is fontosabb szerep jutott neki és ezzel élt is. A válogatottban a Cseh II.-Sárosi-Zsengellér alkotta belsőháromast csak egyszerűen "agytröszt"-nek nevezték el. Európa szerte elismerték képességeit és a legnagyobbak között emlegették. Öccse, Béla is elérte a válogatott szintet. 383 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és lőtt 350 gólt. (Az FTC-vel összesen 639 mérkőzést játszott és lőtt 633 gólt.) 1938-ban részese volt a VB ezüstérem kivívásának. 1937. szeptember 9-én Csehszlovákia ellen 7(!) gólt rúgott a világhírű Plánicka kapujába! Ebből hat 34 perc alatt követte egymást és két mesterháromast alkotnak. Ehhez hasonlót nem produkált előtte és azóta sem magyar labdarúgó. (Addig 1911-ben Svájcnak lőtt hat góljával Schlosser tartotta a rekordot.) Ezután a mékőzés után kapta belső háromasunk az "agytröszt" nevet. 1934. március 25-én lőtte Bulgária csapatának a mérkőzé 29. percében a magyar csapat első VB selejtezőkön elért gólját. 1937. június 20-án Amsterdamban a Nyugat-Európa-Közép-Európa 1-3-ra végződött találkozón csapatkapitánya volt a Közép-Európai csapatnak. 1948-ban MLSZ engedéllyel külföldre, Olaszországba távozott. A Bari-nál kezdett dolgozni és gyorsan kapott ajánlatot a Torinótól. A tárgyalások során a tragédiával végződő 1949 májusi repülőútra is magukkal akarták vinni és csak a szerencsének valamint felesége kérésének köszönhető, hogy végül is nem repült. 1951-52-ben a Juventus-al nyert bajnokságot (hét pont előnnyel!), a következő idényben pedig ezüstérmet. Dolgozott Geona-ban és Rómá-ban is. Hosszú ideig foglalkozott a genoai utánpótlás neveléssel. Rövid ideig Svájcban is megfordult.

Sikerei: 1931-48 között klubjával ötször lett bajnok (1931-32 , 1933-34 , 1937-38 , 1939-40 , 1940-41 ), ötször nyerte el a Magyar Kupát is (1933, 1935, 1942, 1943, 1944) és négyszer volt gólkirály (1935-36 -ban 36 gól, 1939-40 -ben 23 gól, 1940-41 -ben 29 gól és 1944  ősz 13 gól). 1937-ben elnyerte a KEK-et. Az 1940-41 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották.