Az előző, alig egy hónapja játszott mérkőzésen az osztrákok ellen elért diadal magasra tette a mércét. A találkozó előtt három nappal bajnoki fordulót játszottak a mieink ami mindenképpen azt eredményezte, hogy kipihenni nem tudták magukat.

Gyors góllal és nagy fölénnyel kezdődött a mérkőzés. Az egyenlítés sem késett azonban sokat és hamarosan már az írek vezettek. A gól szabadrúgásból esett. A nem túl veszélyesen szálló labda Szabó  kezei között talált utat a kapunkba.
A második félidőben is Sárosi  gyors góljával kezdtünk. Igaz, ez 11-esből esett. Továbbra is támadtunk, de a szívósan és lelkesen játszó, gyors ír védelmet nem tudtuk átjátszani. Sőt! A gyengélkedő védelem mellett a vendégek megszerezték a vezetést és még mi "kapaszkodhattunk". Kis szerencsével (Sas  lövése megpattant az egyik védőn és irányt változtatva került a hálóba) sikerült döntetlenre hozni a mérkőzést, de ez is kudarc.

A válogatott minden részét érte bírálat. A védelem hibáiból kaptuk a gólokat, a csatárok gyengesége miatt pedig nem rúgtuk (elegendő számban).
Érdekes és örök érvényűen (máig szólóan is) igaz, amit Magyari Imre cigányprímás mondott a mérkőzés után:"Muzsikálni és futballozni szív nélkül nem lehet!"