Viharos szélben, csúszós talajon került sor a mérkőzésre.

Irreális játék alakult ki. A szél legalább annyit terelgette a labdát mint a játékosok, ha nem többet. Szögletet, csak úgy lehetett elvégezni, hogy a labdát földhalommal védték meg az "elfújás ellen". Szabadrúgásoknál akár 20 métert is elsodorta a szél a labdát. A második magyar gólba is besegített az orkánszerű szél, a kapuba terelve a lövést.

A román kapus így is további találatoktól mentette meg a kaput jó teljesítményével. A román kapitány elégedett volt az eredménnyel, elismerte a magyar csapat technikai fölényét és megköszönte e közönség rendkívül sportszerű viselkedését.
A játék a KK helyett kiírt Duna Kupáért folyt.

A román válogatottban középcsatárt játszó Barátky  a harmincas évek elején a magyar válogatottban is rúgta a labdát. Csatártársa Spielmann szintén volt magyar válogatott Sárvári  néven.