A 4. Európa-kupa sorozat hatodik mérkőzése.
A mérkőzést az új Práter stadionban rendezték meg.

Itt is azonnal munkálkodni kezdett az előző találkozón, az osztrákok ellen remekül szereplő és ott elnevezett "agytröszt", a Cseh II. László- Sárosi György dr.-Zsengellér Gyula  belsőháromas. Megállíthatatlanul zúdúltak a támadások a hazaiak kapujára és a befejező lövések sem maradtak el. Az egyik támadásnál a kiugró Cseh II. -t a 16-oson belül buktatták, de nem kaptunk büntetőt. Már éppen eltelt az első húszperc, amikor Sárosi  egy elveszettnek tűnő labdáért harcolt és végül meg is szerezte, majd nyolc méterről egészen éles szögből vágta a kapuba. A félidő hátra lévő részében is folytatódtak a magyar rohamok, de a szerencse valamint Platzer nagyszerű teljesítménye megóvta az osztrák kaput az újabb góltól.
A második félidő első félórájában a "sógorok" mozgósították minden tartalék energiájukat és elemi erővel, mindent elsöprő lendülettel támadtak. Ennek két eredménye is lett. Előszőr az, hogy az egyik ilyen támadás során összetalálkozott Sesta és Bíró . Az összecsapás után a játékvezető a magyar hátvédet teljesen érthetetlen okból kiállította. Ezek után hozta meg a másik eredményét is az elkeseredett osztrák rohamsorozat, nevezetesen az egyenlítő gólt. De ez már a mieinknek is sok volt. Megrázták magukat és már ismét mi vezettünk. Sőt pár percel később egy Cseh II.  lövésnél csak a kapufa mentette meg a vendégek hálóját. A kipattanó labdát Zsengellér  úgy küldte kapura, hogy Platzernak nagyon kellett nyújzózkodnia, mire ujjheggyel ki tudta tolni.

Általános volt a vélemény: újjászületőben a magyar labdarúgás. Ezt nem csak a hazai, de a nemzetközi megfigyelők is így látták. Az egyik osztrák lap: "Magyarország parádés csapata." címmel közölt elemzést, elsősorban a belsőháromas klasszisában látva a győzelem okát.