A pálya talaja elképesztően rossz volt. Átázott, sáros és tócsák minden felé, amelyekben helyenként bokáig állt a víz.

Az első pillanatoktól nagy fölényben játszottunk. A vendégek szinte el sem tudtak mozdulni a kapujuktól. Az első, vezetésünket jelentő gól gyorsan megszületett, de a továbbiak elmaradtak. Helyzetek voltak, de kihasználni nem sikerült őket. Azután kapusunk, az egyik ellentámadásnál óriásit hibázott. Olyan szerencsétlen mozdulattal hajolt le, hogy a labda a kezei és a lábai között becsusszant a hálónkba. Újra csak támadtunk, de továbbra is eredménytelenül. Az első félidő utolsó akciójánál Vágó  nagyot hibázott és másodpercekkel a szünetet jelző sípszó előtt a vendégek megszerezték a vezetést.
A második játékrészben minden folytatódott. A támadásaink és az eredménytelenségünk is változatlan maradt. Már úgy látszott szégyenszemre vereséggel kell elhagynunk a pályát, amikor a hajrában végre megszületett az egyenlítő magyar gól. Így, bár nagy fölényben játszottunk, de még a döntetlennek is örülhetett a csapat. (Nem nagyon örült.)

Kínkeserves döntetlen. Iszonyatosan kemény munkát igénylő talaj.
Talán a talaj tehet arról is, hogy egy 11-estől megfosztott minket a játékvezető. Ugyanis a mérkőzés során egy alkalommal Sárosi t az ötösön buktatták, de büntetőt nem kaptunk. Ahogy a bíró mondta:"Ilyen talajon nem lehet minden elcsúszásért tizenegyest adni."