Az első mérkőzésen otthonukban sikerült legyőzni a svédeket, ezért most mindenki bizakodik. Akkora ez a bizaokdás, hogy még Horthy Miklóst (aki nem volt éppen foci rajongónak mondható) is kicsábítják a mérkőzésre. Arról valahogy elfeledkeztek a nagy bizakodás közepette, hogy az a győzelem egy svéd öngóllal született meg. Az is érthetetlen, hogy miért nem az akkor győztes csapat játszott. Kimaradt Sárvári-Spielmann , Bodola , Olajkár II. , pedig mindegyikük jól bevált. Sőt Szusza  sem került volna a csapatba, de a közvélemény nyomása akkora volt, hogy végül nem lehetett kihagyni. Sárosi György dr .-nak ez a találkozó volt a válogatottban a búcsúfellépése.
Volt felkészülés is. Edzőtáborozás, három edzés.
A pálya talaja sáros, sikos volt.

A találkozó kezdete után a svédek támadtak a csatáraik majdnem akadálytalanul vezethették támadásaikat. A kellemetlen talajon a védőink nem tudtak érvényesülni. Vagy leragadtak, vagy csak csúszkáltak. Negyedóra elteltével egy szöglet utáni kavarodásban a vendégek a vezetést is megszerezték. Nem kellett azonban sokat várnia a szurkolóknak és a nyomásukra a csapatba került Szusza  egy nagyszerű fejessel kiegyenlítette az állást. Látták a vendégek is, hogy ez a 19 éves fiú a legveszélyesebb csatárunk és ettől kezdve jobban vigyáztak rá. Előszőr fejenrúgták, majd Emanuelsson olyan erővel "támaszkodott meg" a fején, hogy még a bőr is lejött a homlokáról. A félidő második részében sérülése miatt le is kellett mennie a pályáról, de öt perc múlva már újra a küzdelembe vetette magát, a fején egy hatalmas kötéssel. Éppen amikor visszatért a pályára a svédek ismét vezetéshez jutottak. A következő támadásnál azonban Zsengellér től Szusza  kapja a labdát és még éppen a szünetet jelző játékvezetői sípszó előtt okosan becsúsztatja a svéd kapuba. A második félidőben már a fiatal középcsatár sem olyan aktív, mint addig. De el is fáradhatott, hiszen az első félidőben szinte egyedül kellett cipelnie a csapatot és a sérülése is komolyan akadályozta. Fejjel már nem nagyon mert a labdához érni. Még így is ő az egyetlen aki próbálkozott, aki hajtott, aki küzdött, aki lőtt. De csapat nélkül... Válogatottunk sok hibával, lendület és energia nélkül, szinte megadó lemondással játszott, miközben a svédek sorra rúgták a gólokat. A közönség egy ideig próbálta lelkesíteni, előre hajtani a játékosokat, azután szitkozódott, füttyült, majd elment. A találkozó végére jó ha feleannyian voltak a stadionban mint az elején.

A svédek alaposan visszavágtak a szeptemberi vereségért. A magyar foci egyik legsúlyosabb kudarca. Egyetlen pozitívuma volt csak ennek a 90 percnek: Szusza élete egyik legjobb játékét nyújtotta. Ám mint tudjuk: egy fecske nem csinál nyarat.
Két nappal a mérkőzés után a szövetségi kapitány is, ahogy a nézők egy része a találkozón, elhagyta a helyét.