Nagyon készült a válogatott a mérkőzésre, mert szerettek volna visszavágni a hét hónapja elszenvedett 2:6-os vereségért a svájciaknak (184. mérkőzés). Talán az a találkozó volt annak is az oka, hogy nagyon kevesen voltak kíváncsiak az összecsapásra.

A mérkőzésen azután minden szépen alakult. Mintha nem is ugyanaz a két csapat játszott volna mint azon a bizonyos találkozón. Mintha ki lettek volna cserélve. Most a mieink játszottak erőteljes, lendületes labdarúgást és csatáraink ötletesen és összehangoltan rohamoztak. A helvétek pedig lassan és erőtlenül játszottak. A második félidőben már szinte semmi ellenállást nem fejtettek ki.
A visszavágás remekül sikerült!

A mérkőzés után a svájci csapat elsősorban a füves pálya hiányára hivatkozott. Akkoriban azonban nálunk még csak földes talajon pattogott a labda.
A 6:1 ellenére nem volt túl nagy az elégedettség az MLSZ-ben, Dietz Károly dr. szövetségi kapitány is csupán a lelkesedést dicsérte és leginkább a jobb helyzetkihasználást hiányolta.