A szurkolók a VB döntő visszavágójának tekintették ezt a mérkőzést.
A kapitány hiába kérte, hogy a játékosok vonuljanak edzőtáborba és halasszák el az esedékes csütörtöki bajnoki fordulót. Ez a bajnoki forduló nagyon fontos volt, mivel még mind a három élen álló csapatnak voltak esélyei a bajnoki cím megszerzésére. Így a játékosok mindent bele adtak. Ennek eredményeként a válogatott mérkőzésre fáradtan érkeztek.

A találkozóra nem a játék, hanem a harc volt a jellemző. Az olaszok, a régi római gladiátorok méltó utódainak bizonyultak.
Az első félidő legelején megszerezték a vendégek a vezetést és ezt mindenáron meg akarták őrizni. Szó szerínt minden áron. A játékrész végén megkezdődtek az összecsapások. A "jelet" Andreolo adta meg, amikor állon rúgta Kiszely t, amihez alaposan fel kellett emelnie a lábát.
A szünet után a labdarúgás már nem igazán játszott szerepet. Bár annyiban minden képpen, hogy kétszer a hálónkba került a labda. A pályán azonban mégsem a játékvé volt a főszerep. Az olaszok húzták az időt és közben aktívan gyakoroltak egy más sportot is, az ökölvívást, de azt sem sportszerű körülmények között. Mondhatjuk, hogy igazi verekedés tört ki Rava és Turay  valamint Depetrini és Kiszely  között. A játékvezető mindent megtett a rend fenntartásáért, de önfeláldozó igyekezetét nem koronázta siker.

A szövetségi kapitánynak ez volt az utolsó mérkőzése. Tulajdonképpen már az egy évvel ezelőtti, szintén az olaszok elleni, világbajnoki döntőben elszenvedett vereség óta követelték a lemondását. Ennél jobb alkalom keresve sem adódott volna eltávolítására.