Óriási érdeklődés mellett került sor a találkozóra. Bizonyára a remek idő is hozzájárult, hogy valószínűleg a hivatalos nézőszámnál jóval többen nézték a találkozót, még akkor is, ha a környező fákon csimapszkodókat nem számítjuk.

Most nagyszerűen játszott válogatottunk, de valami mégis hiányzott. Talán a szerencse, ami a rúgott három kapufából legalább egyet is besegített volna. A sógorok is eltalálták egyszer a kapufát, de a másik kettő helyett ők elkönyvelhettek egy gólt is. Ennek az előnynek a bírtokában mehettek szünetre és a második félidő nagy részében is nyerésben voltak.
Az utolsó említésre méltó esemény öt percel a mérkőzés vége előtt történt. Bíró  félpályáról érkező beadásába Barátky  teszi bele a fejét és a labdát Markos hoz csúsztatja. Az azonnal, kapásból lövi a labdát, ami élesen száll a kapu felé. Sesta felugrik, de a lába között átszáll a labda és telibe találja a kapufát. Már megint a kapufát! De most ott volt az a kis szerencse és a labda befelé pattant, így ha a győzelmet nem is, de legalább a döntetlent megszereztük.