Csapatai (játékosként): 1945-1947 Móravárosi Kinizsi, 1947-1964 [klub(295)/]

Az alkatát tekintve kissé köpcös "Csikar" minden idők legkiválób jobbszélsői közé tartozik. Hihetetlenül gyors, mozgékony, a vakmerőségig bátor, lendületes játékosa volt labdarúgásunknak. Varázslatos cselei, villámsebes elfutásai, váratlan lövései vagy gyönyörű csukafejesei ámulatra késztették nem csak a szurkolókat, de még ellenfeleit is. Követhetetlen ritmus- és irányváltásai sokszor tették tehetetlen szemlélővé az ellenfél védőit. Specialitása volt a rendkívül éles szögből, az azóta legendássá vált "Sándor-szög"-ből az alapvonal közeléből kapura küldött labda. A csapatjátékból is kivette a részét, de leginkább az egyéni megoldások mestere volt. Rendkívüli népszerűségét játékán kívül kimeríthetetlen jókedvének, humorának is köszönhette. Ezek a tulajdonságai is sokat lendítettek csapatai teljesítményén. A Móravárosi Kinizsiből 1947-ben került az MTK-hoz és itt is fejezte be pályafutását 17 év múlva. Komoly szerepe volt az MNK megszerezésében (1962) és játszott KEK döntőn is (1963-64). Összesen 379 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 182 gólt ért el. Bár az "aranycsapat" idejében is volt válogatott, de igazi nagy sikereikből valahogy mindig kimaradt. Nagy nevű ellenfelekkel kellett megküzdenie a válogatottságért és igazán a csapat szétesése után jött el az ő ideje. 1964. szeptember 23-án Belgrádban játszott a Jugoszlávia-Európa-válogatott (2-7) találkozón. Edzői munkát nem vállalt, de sokáig az MTK elnökségi tagja és az egyesület baráti körének elnöke volt.

Sikerei: Háromszor szerzett bajnoki címet (1951 , 1953 , 1957-58 ). 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes. 1955-ben Közép-Európai Kupa győztes. Az 1964 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották.