Legutóbb Moszkvában mi nyertünk.

Úgy látszott most sem lesz másként mint a Szovjetúnióban volt. Sándor  már az 5. percben betalált a hazaiak hálójába. A partjelző azonban lesnek ítélte az akciót. Csak két perc telt el és a szovjetek találtak be a mi hálónkba. Ezúttal elmaradt a les jelzése. Szerencsére a válogatott nem sokáig foglalkozott a gólok érvényességének kérdésével, hanem inkább a játékra koncentráklt. Ennek húsz perc múlva egy fejesgól lett az eredménye. A félidő hátralévő részében sokat támadtunk és sok helyzetünk alakult ki, de a vezetést nem sikerült megszerezni.
A második félidő is a küzdelem, sajnos az eredménytelen küzdelem jegyében telt el. A szovjet kaput kétszer is a kapufa mentette meg a góltól. Talán a legnagyobb helyzetünk egy ívelt lövés volt, amibe a kapus már nem tudott beavatkozni de Vojnovnak éppen a gólvonalról sikerült fejjel mentenie. A sok kimaradt helyzet megbosszulja magát, szokták mondogatni a labdarúgó pályák környékén. Most is így lett. Míg mi egy órán keresztül hiába küzdöttünk a vezető gól megszerzéséért, két percel a befejezés előtt jött Sztrelcov és a hálóba küldte a vendégek második találatát.