Kedvezőtlen előjelekkel indult harcba a magyar csapat: sérülések, betegségek akadályozták a felkészülést. Puskás  hetek óta sérült volt, Grosics  vállrándulással bajlódott, Lóránt  és Lantos  betegeskedtek, sőt még Bozsik  is lerobbant. Végül is a védelem három tagja tudta vállalni a játékot.

A mérkőzés folyamán a védelem munkáján nem látszott, hogy "többségük" szinte csak sípszó előtt vált bevethetővé. Egész idő alatt remek teljesítményt nyújtottak. A támadósor is megtette a magájét. Különösen Sándor  csillogott. Ördöngősen cselezett, lendületesen, invenciózusan játszott. Czibor  is rendkívül energikus volt, de mérkőzés közben megsérült.
Különösen a második félidőben volt meggyőző válogatottunk fölénye. Az első félidőben az osztrák védelem még mutatott némi ellenállást, de a másodikban már képtelen volt erre.

A magyar-osztrák találkozókkor szokásos módon ezen a napon különböző helyszíneken az ifjúságiaktól a "nagy" válogatottakig hat csapat ütközött meg. Külön érdekesség, hogy ez alkalommal minden helyszínen minden összecsapást a magyar válogatottak nyertek és ilyen eddig még nem történt. Így volt igazán érthető és stílusos, amikor a találkozó után egy osztrák újságíró a Népstadion postáján azt kérdezte: "Feketekeretes távirat nincs?"

Fotó:
Csapatunk