Nagyon nehéz mérkőzés volt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a románok nem a játékra koncentráltak, hanem arra, hogy válogatottunk ne tudjon támadásokat vezetni. Ennek érdekében minden módszert, lehetőséget felhasználtak. Rendkívül erőszakosan és sokat szabálytalankodva próbálták elérni céljukat.
A mieink sokáig nem is tudták megtalálni ennek az ellenszerét. Sőt a hazaiak vezetést is szereztek. A találkozó kimenetele szempontjából is nagyon fontos, hogy labdarúgóink képesek voltak megőrizni nyugalmukat a játékkal, a feladat megoldásával foglalkoztak és nem mentek bele az adok-kapokba.
Úgy tünt azonban hiába dolgozik rengeteget Sándor  és Budai II. , nem tudunk eredményt elérni. Bundzsák  beálása hozott ugyan némi változást, de ez kevésnek bizonyult. Már húsz perc sem volt hátra, amikor a pályára lépett Vasas  és meghozta a megoldást is. Azonnal megtalálták a "hangot" Tichy vel. Becserélése után azonnal megváltozott a játék képe és hét perc múlva a két labdarúgó egymás átadásaiból két gólt ért el.
A románok észbe kaptak, de bár nekünk nem sikerült újabb találatot szereznünk, bennük sem volt már annyi erő, hogy legalább döntetlenre hozzák a mérkőzést.

A túlfűtött légkörű összecsapáson 0:1-ről fordítva nyert a magyar csapat. A román "taktikát" jól kifejezi a szabadrúgások aránya is 42-12 az ő "javukra". A szovjet játékvezető kitűnően látta el feladatát. Nem befolyásolta döntéseit a százezer gólra éhes román drukker. "Le a kalappal a játékvezető előtt!" - nyilatkozta a meccs után Sándor Károly csapatunk egyik legjobbja.