Előző 357. Válogatott találkozó Következő

Jugoszlávia
  4:4  
(1:1)
Magyarország

Időpont: 1958.10.05. Helyszín: ismeretlen
Vezette: Liverani, Olasz Nézőszám: 45000
Felállás
 

Sajnálom! A Funkció nem elérhető, töltse le a flash player legújabb verzióját!

Get Adobe Flash player

További információk
 


Szövetségi kapitány: Baróti (Kratochvill) Lajos 

Góllövők: Zebec/11 , Sándor Károly /15 , Petakovics/59 , Vaszelinovics/65 , Sándor Károly /71 , Zebec/76 , Tichy Lajos /78 , Sándor Károly /79

Cserék: L. Ognjanovics -> Petakovics /32

Kiállítások: nem volt kiállítás
Kommentár:

A hazaiak már 1931 óta nem tudtak legyőzni bennünket, de most magabiztosak voltak. Nem tudtak más eredményt elképzelni, mint a győzelmet. Nem is volt ez alaptalan, hiszen a közelmúlt számokra hozott szép sikereket, számunkra pedig jobbára nem. De ez a magabiztosság a mieinkre is hatott.


A mérkőzés első félideje kiegyenlített eredményt mutat, de valójában a hazaiak támadtak többet és veszélyesebben. Mind a két oldalon jól működtek azonban a védelmek.
A második félidőben erősítettek a vendéglátók és bizony ezt a felfokozott iramot nem bírta a védelem. Nagyon gyorsan nőtt a jugoszlávok előnye két gólra. Mi is erősítettünk és egyszer sikerült is feltörni a jól dolgozó védelmet, de erre a gólunkra is perceken belül válaszoltak. A mérkőzésből már negyedóra sem volt hátra. Hírtelen vérszemet kaptak, úgyérezték ennyi nem elég. Most nagyon "el akarták verni" a magyarokat. Szinte mindenki a támadással foglalkozott, a védekezés háttérbe szorult, hiszen a gólok számát akarták növelni. Nos a gólok száma nőtt is, de nem úgy ahogy elképzelték. Amint a csatáraink kis "levegőhöz jutottak" azonnal meg indították a rohamokat. Tichy  úgy fejelt a kapuba, hogy maga is a bal alsó sarokba repült. A jugoszlávok megzavarodtak. Azt hitték, már a padlón van válogatottunk és csak a "kegyelem döfést" kell megadni, most pedig gólt értünk el. Szerencsére csapatunk felismerte a pillanatnyi döbbenet kínálta lehetőséget és újabb lendületes rohamot indított, amit most Sándor  váltott gólra. Két perce még két góllal vezettek a hazaiak, most pedig már egyenlő volt az állás és újabb gólt már egyik csapat sem tudott elérni.


Leírhatatlan volt a jugoszlávok keserűsége. Zebec, aki csapata legjobbja volt azon sajnálkozott, hogy ez volt az utolsó lehetősége olyan csapatban játszani, amelyik győzedelmeskedik a magyarok felett. Igaza lett. A magyar landarúgó visszaemlékezések szerínt a találkozó: "A szív és a lekesedés diadala volt." Egyetlen gonoszkodó kérdés vetődik csupán fel ilyenkor. Mi lett volna, ha nem 4-2-nél kezdűnk igazán játszani?



 
 
Előzmények
Válassz a listából