Harminc éve jártak nálunk utoljára a franciák és minden magyar szívesen emlékezett arra a mérkőzésre. Akkor 13-1-re vertük meg őket (125. mérkőzés). Most ilyen arányú győzelemben senki sem reménykedett, de a légkör bizakodó volt. A csapatban négy év után másodszor kapott helyet Aspirány . A Vasas válogatott játékosai hiányoztak, mert Európa-kupa mérkőzésen vettek részt.
A francia csapatnak nagyon neves csatársora volt.

Érdekes, hogy ebben a csatársorban játszott Újlaki is, aki 1947-ig a Ganz játékosa volt. Az első félidőben kimondottan unalmas, lassú, eseménytelen játék folyt. Nem lenne érdemes szót vesztegetni rá, de szinte a játékvezetői sípszóval együtt Aspirány  belőtte vezető gólunkat.
A második félidőben mi támadtunk és a franciák védekeztek. A játékrész közepén ismét jött Aspirány  és már két góllal vezettünk. Ekkor kezdtek kicsit mozgolódni a vendégek és vezettek egy-két veszélyes támadást. Eredménye azonban egyiknek sem volt.

A sokra tartott francia csapatot teljesen megérdemelten verték meg a mieink. Bár a mezőnyben elég szép játékot lehetett látni a lendület, az átütőerő mindkét csapatból hiányzott.
Mindkét góltunkat az Újpest játékosa Aspirány  szerezte. Érdekes, hogy ennek ellenére ez volt utolsó válogatott szereplése a kitűnő csatárnak.