Csapatai (játékosként): 1954–1961 Rákosligeti AC, 1961–1965 TFSE, 1965–1966 Budafoki MTE , 1966–1967 Keszthelyi Haladás, 1967 Budafoki MTE , 1968–1969 [klub(295)/], 1969–1971 Bp. Spartacus

Csapatai (edzőként): 1969–1971 Bp. Spartacus, 1971–1977 BVSC-Zugló FC Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló FC , 1977–1980 [klub(295)/], 1980–1982 Magyarország (pályaedző), 1982–1983 Magyarország (olimpiai csapat), 1983–1986 Magyarország, 1986–1987 Kuvait, 1987–1988 al-Jarmúk, 1988 Magyarország, 1989–1990 Hangö IK, 1990 Fehérvár FC , 1990–1992 Budapest Honvéd FC , 1992–1993 at-Tadámon, 1997–1998 BVSC-Zugló FC Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló FC , 2000–2001 Vasas FC , 2003–2004 Újpest FC , 2009–2011 Fehérvár FC 

Ifjúsági játékosként a budapesti Rákosligeti AC-ban kezdte pályafutását, majd 1961-ben a Testnevelési Főiskola sportklubjában, a TFSE-ben folytatta. 1966 és 1969 között a a Keszthelyi MTK, a Budafoki MTE és az MTK labdarúgója volt. 1969, től 1971-es visszavonulásáig a Bp. Spartacus labdarúgója és játékosedzője volt. Játékosként számottevő eredményt nem ért el.

Már 1965-ben elkezdett edzőként dolgozni a Keszthelyi MTK-nál és később a Budapest Spartacusnál. 1971-től a BVSC, illetve a BVSC Sportiskola edzője volt. Első élvonalbeli klubja az MTK-VM volt, ahol 1977-78-as idényben harmadik helyezést ért el a csapattal. 1980-ban Mészöly Kálmán mellett a válogatott edzője, majd az utánpótlás és olimpiai válogatott vezetőedzője volt.
1983-tól a válogatott szövetségi kapitánya lett. A mexikói világbajnokság selejtező mérkőzéseit a válogatott meggyőző játékkal nyerte meg, egyedül a számunkra már tét nélküli, hazai Hollandia elleni meccsen kapott ki a csapat. Ezek után a válogatott nagy tervekkel vágott neki a világbajnokságnak, de az első csoport mérkőzésen megalázó 6-0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Ezután Kanadát legyőzte 2-0-ra, de Franciaországtól is kikapott 3-0-ra és így 18. helyezettként búcsúzott.
1986 és 1988 között Kuvaitban dolgozott, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként, illetve az al-Jarmúk vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1988 végén egy rövid ideig ismét a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, mindössze 5 mérkőzésen át. 1989-90-ben egy finn klubcsapatnál dolgozott, majd Kaszás Gábor halála miatt a Videoton megüresedett kispadját foglalta el. 1990 és 1992 között a Bp. Honvéd vezetőedzője és az első idényben bajnoki címig vezette a csapatot. Ezt követően edzői munkát már csak ritkán és rövid időre vállalt: 1997-ben szakosztály-igazgatóként rövid ideig a BVSC, majd a kétezres évek elején a Vasas, majd 2003-ban az Újpest vezetőedzője volt.
2008-ban az FC Fehérvár sportigazgatójává nevezték ki. 2009-ben (bár tárgyalások folytak többek között Lothar Matthäusszal) a csapat vezetőedzőjévé nevezték ki. Öt év szünet után lett újra edző az NB I-ben, majd a 2010–2011-es idény végén második bajnoki címét szerezte. A szezon végén szerződése lejárt, amelyet a klub nem hosszabbított meg. Helyét a portugál Paulo Sousa vette át.
1982-ben mesteredzői címet kapott. 1985-ben és 2011-ben az év labdarúgóedzőjévé, illetve 1985-ben az év szövetségi kapitányává választották. 1988-ban Ezüstgerely-díjat kapott. 2011. augusztus 19-én Székesfehérvár díszpolgárává avatták.

Az 1980-as években a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) technikai bizottságának instruktora lett. 1993 és 1998 között a BVSC labdarúgó-szakosztályának igazgatója volt, 1994-ben az NB I-es Liga elnöke. 1995 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) szakmai igazgatója, majd 1997-től az Edzőközpont igazgatójaként dolgozott. Ebben az időszakban dolgozta ki az edzőképzés új szabályait, átvezetve az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) képzési elveit. 1999 és 2006 között az MLSZ elnökségi tagja volt, 1999–2000-ben és 2005–2006-ban a szövetség alelnöke is egyben. Ezenkívül 1998 és 1999 között a Nike sportszercég futballmenedzsere volt. 2008-ban az átalakult FC Fehérvár (a korábbi Videoton) sportigazgatójává nevezték ki. Emellett a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia vezetője is volt. Mindkét helyen 2011-ig tevékenykedett.
1970 és 1973 között Testnevelési Főiskola Kutatóintézete Módszertani Osztályának labdarúgószakág vezetője volt. 1973 és 1977 között a TF Sportjátékok Tanszékének főiskolai adjunktusa, 1990-ben szerezte meg egyetemi doktori címét, 1991-ben címzetes egyetemi docens avatták. 1997-ben védte meg a neveléstudományok kandidátusi értekezését. Két könyve jelent meg: Élvonalbeli labdarúgók felkészítése (1988) és Gyöngyvirágtól lemondásig (1990). Ezenkívül több mint száz publikációját közölték.

(Forrás: Wikipédia)

Sikerei: Edzőként csapata az 1990-91. évi Nemzeti Bajnokság  bajnoka volt. 1985 és 2011-ben az év labdarúgóedzőjének nevezték ki. 1985-ben az év szövetségi kapitánya is volt.