Az előző mérkőzés kudarca után most mindenképpen nyerni kellett.
Nagyon kevés idő telt el a Szovjetúnió elleni első mérkőzés óta. Kérdéses volt, hogy túljutott-e (túl juthatott-e) a válogatott az akkor elszenvedett sokkon.
A szövetségi kapitány megpróbálta helyrehozni a csapatot. A hat kapott gól után (még akkor is ha nem tehetett róla) a kapust mindenképpen cserélni kellett és rajta kívül még két helyen változtatott. Kérte a játékosokat őrizzék meg önbecsülésüket és küzdjenek minden erejükkel, hiszen csak így őrizhető meg a nehezen kivívott nemzetközi tekintély és a szurkolók szimpátiája.

A játékosok igyekeztek megfelelni a kapitányi és a szurkolói elvárásoknak és úgy tünt ez sikerül is.
2.perc: Détári  a pálya közepéről, bal oldalról ívelt a 16-os másik oldalánál helyezkedő Kiprich  felé. ő középre adta a labdát, ami az egyik védő lábáról pattant Esterházy  elé, aki jobboldalról öt méterről lőtt a kapu bal oldalába. 1-0
Hiába volt a gól, valahogy mintha más magyar válogatottat láttunk volna a pályán mint a selejtezők, vagy az felkészülési mérkőzések alatt. Nem működött az eddig olyan símán, olajozottan járó gépezet. A középpályásaink is nagyon bátortalanul játszottak, helyzeteink is csak kontratámadásokból alakultak ki. Szerencsére azonban legalább ilyenek voltak. Eredmény azonban csak a második félidő közepén született. 76.perc: A jobbról befelé induló Kiprich  Détári -tól kapott remek labdát. Szabadon tört a kapu felé és tizennégy méterről lövésre szánta el magát, de a kifutó kanadai kapusba lőtt. A középre kipattanó labdát a támadást kísérő Détári  tizenöt méterről vágta az üresen maradt kapu bal oldalába. 2-0
A mérkőzés vége előtt hat perccel Bognár  még lőtt egy kapufát, pár percel ezután pedig az egyik kanadai játékost kiállította a játékvezető.

A legnagyobb ellenfele saját maga volt ebben a 90 percben a magyar válogatottnak. Az alacsony színvonalú találkozón azonban a legfontosabb célt, a kötelező győzelmet végül sikerült hozni. Háromnap múlva azonban következtek a franciák.