Számunkra már csak presztízs értéke volt a találkozónak. A hollandoknak viszont cseppet sem volt mindegy, hogyan alakul az eredmény. Ha győznek, még próbálkozhatnak a pótselejtezőkön, ha nem akkor ezt Ausztria teheti meg.
A hazai szúrkolók nagy örömünnepre készültek. Ha a holland csapatot odahaza le tudtuk győzni akkor a Népstadionban is sikerülnie kell, főleg akkor ha meg tudjuk ismételni az osztrákok elleni nagyszerű játékot.

Válogatottunk most is sokat támadott, helyzetet is sokat dolgoztunk ki, de valahogy a befejezések most nem sikerültek. A játékosok nem öszpontosítottak megfelelően. Talán fáradtak voltak, talán nem eléggé motiváltak. Ki tudja? Tény az, hogy bár a szögletarány 11-1 volt a mi javunkra a találkozó mégis a vendégek győzelmével ért véget.

A továbbjutás és a csoportelsőség most is megvolt, de valahogy így más volt. Felemásra sikerült a hazai ünneplés.
A közönség egy része dühödten tüntetett, de fel-felhangzott a hajrában, a "Szép volt fiúk!" és a "Mexikó! Mexikó!" kórus is. Mi is ez utóbbihoz csatlakoztunk, de sajnáltuk (még most is!), hogy nem lehetettünk maradéktalanul és felhőtlenül boldogok.