Csak három nap telt el az előző találkozó óta és most annak az országnak a válogatottját fogadtuk a világbajnoki selejtezők előtti utolsó találkozón, amelyik majd fogadja a világot a nagy megmérettetésre.
Eddig csupán kétszer volt alkalmunk találkozni. Huszonhat éve nyertünk, hét éve döntetlent játszottunk,... Még gondolatban sem volt jó folytatni a sort. Sok hír érkezett akkoriban, hogy a mexikói csapat közel sem olyan gyenge, mint amilyennek sokan gondolják, de a legtöbben mégis úgy hitték, egy erős edzőmérkőzése lesz ez az összecsapás a magyar válogatottnak.

A vendégek meglehetősen óvatosan kezdtek. A védekezésre öszpontosítva próbálták meg kiismerni csapatunkat. Sokat támadtunk ebben az időszakban, de nem sok ötelet és átütőerő volt az akcióinkban. Túl sokáig nem kellett várni és a mexikóiak is megérezték, hogy van mit keresniük. Elkezték egy-egy támadással felmérni a védelmünket is. Félóra telt el a találkozóból, amikor egy ellentámadásnál nekünk és mindenkinek megmutatták, hogy a védelmünk sebezhető.
A szünet után nagyobb lendülettel próbáltuk bevenni a vendégek kapuját, de nem jártunk sikerrel. Egy újabb ellentámadás alkalmával azonban nekik sikerült tovább növelni az előnyüket. A hátralévő időben is mindent megpróbált a válogatottunk, de az eredményen nem tudott változtatni.

A világbajnoki selejtezők előtti főpróba nem sikerült. A közép amerikai gárda megérdemelten győzött. Megehet, az eredménytelen játékhoz köze volt annak is, hogy a két találkozó túl közel volt egymáshoz és a válogatottunk tagjai nem tudtak eléggé "rákészülni" erre a találkozóra.