Az 1976-os Európa-bajnokság selejtezőjében találkozott legutóbb a két nemzeti válogatott. Akkor tulajdonképpen a walesieknek "köszönhettük", hogy nem jutottunk tovább. Mindkét találkozón vereséget szenvedtünk tőlük. Volt tehát okunk arra, hogy ne valami edzőmérkőzésnek tekintsük a találkozót.

A hazai csapat megpróbált lerohanni bennünket, kilencven percen keresztül. Az egész találkozó alatt nagy rohamokkal próbálkoztak, amikben nem volt semmi átgondoltság, szervezettség. Szerencsére a magyar válogatott most is fegyelmezetten játszott. A csapat mindent bevetett, ami elképzelhető volt. Ha kellett lendületes támadásokat vezetettünk, ha kellett lelassítottuk a játékot és "őriztük" a labdát. Rövid, pontos passzokkal szinte állójátékot mutatottunk be, vagy hosszú tért ölelő átadásokkal és gyors elfutásokkal játszottuk át az egész pályát. Végül is mindent kipróbáltúnk, ami egy mérkőzésen előfordulhat és fontos lehet és minden sikerült. Még a góllövés is! ...és még a három gól is milyen pontosan volt elosztva! Az elejére, a közepére és a végére is egyet!

Nagyszerű mérkőzés, jó gyakorlási lehetőség és szép siker volt. Idegenben három góllal nyerni egy brit csapat ellenében mindig értékes és becsülendő teljesítmény.