Ez a mérkőzés jelentett kis "pihenést" az európa-bajnoki selejtezők, számunkra már gyakorlatilag érdektelenné vált, sorában. A hazai csapat közismerten komoly erőt képviselt (a legutóbbi világbajnokságon ezüstérmet szereztek) és reálisan csak a tisztes helytállás volt elvárható.

A várakozásnak megfelelően a németek nagy lendülettel kezdték a mérkőzést. Előszőr H. Müller 22 méterről találta telibe a felső lécet, majd Littbarski lövése szintén a kapufán csattant. Mintha ennyivel be is érték volna, ezután túlzottan nem erőltették a támadásokat. Döntésükben az is közre játszhatott, hogy válogatottunk komoly ellenállást fejtett ki. Még támadásokat is vezettünk és a félidő vége előtt megszereztük a vezetést.
Kikapni semmiképpen sem szeretett volna a hazai gárda ezért a második félidőben megpróbálta felpörgetni az iramot. Hiába volt azonban az egész pályás letámadás, a védelmünk nagyon jól működött. No, azért mégsem volt egészen hiábavaló a nagyobb iram, hiszen ha a győzelmet nem is, az egyenlítést megszerezte a vendéglátó csapat.

A németek nem vették igazán komolyan ezt az összecsapást. Arra vigyáztak, hogy lehetőleg ne kapjanak ki. Az eredmény ennek megfelelően alakult, de így is jó eredménynek számított.

Mezey György  ezen a mérkőzésen mutatkozott be, mint szövetségi kapitány. Előtte Mészöly Kálmán  segítőjeként szerzett érdemeket, mint szövetségi edző.