A spanyol csapat természetesen azzal a szándékkal érkezett, hogy elégtételt vegyen a négy hónappal korábban otthonukban elszenvedett vereség miatt. Ráadásul az Európa-bajnokság döntői is kezdődtek két hét múlva és ők ott is érdekeltek voltak (sajnos minket ez ilyen szempontból nem érintett), tehát ez a találkozó a felkészülésük egy fontos állomása volt.

Nagy becsvággyal kezdett válogatottunk. Sorra vezettük a támadásainkat és úgy látszott a vendégek nem nagyon tudnak mit kezdeni velünk. Azonban játékosainkban olyan erős volt a gólt lőni akarás, hogy a védekezésről megfeledkeztek és ilyen rutinos csapat ellen ez szinte mindig megbosszulja magát. Most is ez történt. Az első játékrész közepén egyszercsak ott voltak a spanyolok a kapunk előtt. ... és szinte csak ők! Ketten is teljesen egyedül várták a labdát és a kapura lövő Rincon-nak még arra is jutott ideje, hogy az első rontott lövése után javítson és így megszerezze a vezetést. Ez a találat még elszántabb rohamokra sarkalta csapatunkat, de a félidőben már nem változott az eredmény.
A második játékrészben azonnal letámadtuk a vendégeket és meglepetésüket kihasználva, végre sikerült egyenlítenünk. A találkozó hátra lévő részében nagyon beszorítottuk ellenfelünket a kapu elé, de minden próbálkozásunkat sikerült hárítaniuk.

Az elért eredmény nem volt rossz, de bosszantó, hogy sokkal jobb is lehetett volna.