Csapatai (játékosként): 1945–1948  Komáromi MÁV, 1948–1950  Ferencvárosi TC , 1951–1952  Csepeli Vasas, 1953–1956  Budapest Honvéd FC , 1956  AS Roma, 1958–1961  FC Barcelona, 1961–1962  RCD Espanyol, 1962  CE Europa, 1962  FC Basel, 1962  Austria Wien, 1963  Primo Hamilton FC

Méltán tartják számon a világ legjobbjai között az "aranycsapat" szokatlanul gólerős jobbszélsőjét. Rendkívül gyors és hihetetlenül mozgékony, villám gyors ritmus és irányváltásokra képes játékos, amit a "Rongylábú" becenév is kifejez (kevéssé elegánsan "Bolond"-nak is nevezték). Tökéletes ura volt a labdának. Követhetetlen cselei, kiismerhetetlen játéka, váratlan fordulásai megoldhatatlan feladatok elé állították ellenfeleit. Nem volt véletlen, hogy játékát a "sátáni" jelzzővel illették (bár számunkra jobban megfelelne az "isteni" minősítés). Hallatlan mozgékonysága, a teljes játékterület "bekalandozása" akkoriban olyan újdonság volt, hogy még a szakemberek többsége is értetlenül figyelte. Később ez vált a modern szélső játék egyik alapjává. Ahogy a kiszámíthatatlansága fő erénye volt, úgy szeszélyes, szélsőségekre hajlamos viselkedése problémákat okozott.

Kaposvári születésű, de Komáromban, gyermekkora helyszínén a MÁV csapatában lett labdarúgó. Ifjúsági játékosként került 1948-ban FTC-hez, ahol 1948-49 -ben részese volt a bajnokság megnyerésének. 1950-52 között Csepelen játszott. Némi "rábeszélés" után 1953-tól a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. Itt, két bajnokság megnyerésében (1954 , 1955 ) közreműködött és 1955 -ben 20 góljával a gólkirályi címet is megszerezte, ami szélsőként előtte senkinek sem sikerült. Válogatott szinekben 1952-ben olimpiai bajnok és 1954-ben VB ezüstérmes.

Az olimpiai (1952. augusztus 02.) és a világbajnoki döntőben (1954. július 04.) is tudott gólt szerezni. Ilyen labdarúgó rajta kívül csak kettő akad, az egyik nem kis büszkeségünkre Puskás Ferenc a másik az uruguayi Cea. 1956-ban szerepelt utoljára magyar nemzeti szinekben. Több társához hasonlóan a Honvéd nem engedélyezett külföldi túrájáról már nem tért haza, ínkább külföldön próbált szerencsét.

1957-ben FIFA eltiltása miatt csak nem hivatalos mérkőzéseken szerepelt, majd 1958-tól az FC Barcelona játékosa lett. Ezzel a csapattal két spanyol bajnoki címet (1958-59, 1959-60), spanyol kupát (1959) és VVK-t is nyert (1958-60) és játszott a BEK döntőben is. 1961-62-ben az Espanolban szerepelt. 1991-ben tért haza és életre hívta anya egyesülete jogutódját, a Komáromi AC-t. Haláláig ennek elnöke volt.