Ez volt válogatottunk első mérkőzése a nemrég (augusztus 20-án) átadott Népstadionban. A két válogatott megelőző három találkozása magyar győzelmet hozott. Bizonyára ez is oka volt annak, hogy nem készültünk föl megfelelően. Szinte csak az ösztöneinkre hagyatkozva, kellően megbeszélt taktika nélkül léptünk a pályára.

A vendégek taktikája gyorsan láthatóvá vált. Mindenki legfontosabb feladata, mindenáron meg kell védeni a kaput. Gyakran tíz emberrel védekeztek. Így is rengeteg helyzetet teremtettünk, de csatáraink körülményeskedése miatt egyet sem sikerült gólra váltani. Háromszor sikerült telibe találni a kapufát és Puskás  egy 11-est is kihagyott.
A második félidőben fokozódott a meglepetés, hiszen az egyik előre vágott labdából a vendégek megszerezték a vezetést. Majdnem negyedórán keresztül vesztésre álltunk. Csak a mérkőzés utolsó részében sikerült betalálni a svéd kapuba. Négy perc alatt kétszer. Úgy látszott, ha nehezen is de most is győzelemmel zárunk. Az utolsó percekben azonban sikerült vendégeinknek kiegyenlíteniük és a sportszerű magyar közönség tapsa mellett vonulhattak le a pályáról.

A svédek a szó szoros értelmében "kibekkelték" a meccset. Elsősorban védelmüknek köszönhették a sikert, de ebbe "besegített" a magyar válogatott vártnál gyengébb szereplése is.
Pozitívuma is volt a döntetlennek: elaltatta az angolok figyelmét, minket pedig az angolok elleni találkozó előtt komolyabb felkészülésre sarkalt.
Csak kettőt idézzünk az angol lapokból:
"A magyar játékosoknak kitűnő a technikájuk, boszorkányos a labdakezelésük, de rövid adogatásokkal felépülő támadásaik ellen a tömörülő védelem mindig eredményesen léphet közbe. Nem kell félni a magyaroktól. Az angol közönség bátran fogadhat az angol győzelemre."
"Súlyosan csalódnánk, ha az angol válogatott nem győzne könnyen a magyarok ellen."