Az olimpiai torna II. fordulójában az a török csapat volt az ellenfél, amely nagy reményekkel érkeztek az olimpiára. Nem volt rossz az együttes és talán még a kitűzött olimpiai bajnoki cím sem volt nagyon túlzás.
Válogatottunk a találkozó előtt rádión hallgatta Csermák József kalapácsvető olimpiai győzelmét. Finn nyelven! Sokat nem értettek belőle de a riporter lelkesedése még rájuk is hatott.
A találkozó előtt a török játékosok a pálya közepén leborulva imádkoztak Allahhoz.

A legkisebb nehézséget sem okozott válogatottunknak a győzelem kivívása. Gyönyörű, látványos játékkal könnyedén arattak sikert. A csatársor eredményesen játszott és alaposan "kibélelte" a török kaput. Pedig a megygőző fölény bírtokában sokszor ragadtatták magukat könnyelmű megoldásokra is. De ki ne értené meg őket!
A mérkőzésen tökéletesen látszott, hogy egyre egységesebb, összeforrottabb, érettebb csapatunk játéka és ez nagyon bíztató jel volt.

Két török lapvélemény a találkozóról:
"Azok a magyarok, akik 7-1-re legyőzték csapatunkat, a világ legjobbjai közé tartoznak. A labdarúgás magas művészetét mutatták be. Sokat tanultunk a mérkőzésen. A magyarok az első számú esélyesei az olimpiai labdarúgó-tornának."
"Igen sajnálatos, de ezen a mérkőzésen, amelyen kikaptunk a magyaroktól, megnevettettük a közönséget. A magyarok csak könnyű edzésjátékot folytattak velünk szemben. Macska-egér harc volt a mérkőzés, amelyen a közönség jókat derült."