A 6. Európa-kupa sorozat negyedik mérkőzése.
A mi statisztikánk szerint ez volt a 100. magyar-osztrák válogatott mérkőzés. A sógorok számítása szerínt már az előző találkozásunk (318. mérkőzés) és ők akkor meg is ünnepelték. Most rajtunk volt a sor. A találkozó tehát ünnepélyes keretek között került megrendezésre és mindenki abban reménykedett, hogy a játék is méltó lesz a jubíleumhoz.

A mérkőzés kezdő rúgását Schlosser Imre  végezte el.
Úgy is kezdődött a mérkőzés, ahogy egy ünnepnek illik. Tichy  nagy lendülettel tört kapura. A védő megtámadta, a kapus elé vetődött. ő elesett, de kiválóan felismerte a kínálkozó lehetőséget és cipője orrával még megtolta a labdát, éppen annyira, hogy az a kivetődött kapus felett a hálóba került. Ezután viszont nem következtek az újabb magyar gólok. A vendégek is magukhoz tértek és a küzdelem kiegyenlítetté vált. Amikor a szünetre levonultak a csapatok úgy látszott, meglehetősen gólszegény mérkőzés lesz ez a jubíleumi.
A második félidő úgy kezdődött mint az első, azaz gyors góllal, de ezúttal a "sógorok" vették be a mi kapunkat. Mintha válogatottunk csak most kapott volna észbe mivel is tartozik egy ilyen ünnepélyes alkalomnak. Fergeteges játék kezdődött. Az osztrákok szinte szóhoz, illetve labdához se jutottak. Támadás támadás után és ami ennél fontosabb gólok is. Látványos, gyönyörű emlékeket idéző és szép reményeket keltő félóra volt amit akkor láthatott a közönség.

Schwartz dr. az Austria elnöke így vélekedet a meccs után: "Ez a mérkőzés futballálom volt... Fiaink úgy játszottak, mint 1902-ben az első mérkőzésen. A magyarok lökhajtásos repülőgépen száguldanak, a mieink a fiákernél maradtak."

Fotó:
Kezdőrúgás