Még a helsinki olimpián, a magyarok játékát látva, hívta meg Sir Stanley Rous az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője válogatottunkat Angliába. A meghívás apropóját adta a szövetség 90 éves fennállásának ünneplése. Hatalmas volt a várakozás, nem csak a két országban, de egész Európában is. Az "évszázad mérkőzésének" titulálták ezt az összecsapást (az elnevezést egyébként az angolok adták a találkozónak). A két legjobbnak tartott európai válogatott találkozott ezen a napon egymással, ráadássul Angliában, ahol még soha nem kapott ki a szigetországi gárda.
Mindkét fél igyekezett alaposan felkészülni. Megfigyelték egymás, az előző időkben játszott mérkőzéseit és próbálták kifürkészni milyen taktikával lehetne legvalószínűbben sikert elérni. A mi felkészülésünk is tervszerűen és nagyon alaposan folyt. Beszélgetések folytak magáról az angol labdarúgásról, a játékosokról, a játékfelfogásukról, az erényeikről és hibáikról. Megbeszélték a magyar-angol összecsapások történetét, a jelenlegi erőviszonyokat, a taktikai lehetőségeket. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy a Wembley stadion méretét, puha talaját is megismerjék a magyar játékosok. A Vasas pályát az angol stadion méreteinek megfelelően átalakították és itt folytatták az edzéseket mégpedig angliából hozott labdákkal. (Sajnos azt is meg kell jegyezni, hogy az edzéseket megtekintő szurkolók között akadtak olyanok, akik gúnyos megjegyzésekkel illették a játékosokat bíztatás helyett.)
Az utazás nyugalmat hozott, a menet közben lejátszott edző mérkőzések pedig erősítették az összhangot és az önbizalmat. A találkozó előtt két nappal érkezett a csapat Angliába. Magyarországról több mint nyolcezer bíztató távirat érkezett. (Érdekesség, hogy a táviratokat csak a mérkőzés után mutatták meg a csapatnak, nehogy ezek fokozzák a felelősségérzetüket és túlzot feszültséget okozzanak.)
A csapat összeállítása semmit nem változott az utolsó, a svédek ellen játszott nem túl sikeres mérkőzés óta. A taktika ezúttal, az angol csapat lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a tervekben a csatársor folyamatos helyváltoztatása.
Az angolok talán nem is vették elég komolyan csapatunkat. Az angol edző azt nyilatkozta, megtalálta a magyarok játékának ellenszerét.

Nézzük mi történt a találkozón.
1.perc: Bedobáshoz jutott a magyar csapat. Bozsik  a megkapott labdát vezette föl, majd néhány léppés után begurította Hidegkuti nak. A középcsatár egy csellel átjutott Eckersley-n és hírtelen kifelé forulva 15 méterről eresztett meg hatalmas lövést. Az angol kapus mozdulatlanná dermedve nézte, amint a labda a váratlan lövés eredményeként a jobb felső saroka csapódott. 0-1
14.perc: Dickinson szerzett labdát és Mortensenhez a középcsatárhoz játszott, aki kiugratta az őrizetlenül maradt Sewwell-t. Az angol két csel után tíz méterről a bal alsó sarokba lőtt. 1-1
22.perc: Czibor  villámsebesen száguldott előre a pálya szélén. Beadását Puskás  azonnal beljebb adta Hidegkuti nak, aki a 11-es pont tájékáról erősen lőtt a léc alá. 1-2
25.perc: Budai II.  szöktette Czibor t, aki most a jobb szélen száguldott, majd Puskás  elé tálalt. A 6-os sarkánál megkapott labdát levette, majd nagy erővel fejmagasságban vágta a kapu bal sarkába. 1-3
29.perc: Budai II.  jött előre a labdával. A kaputól huszonöt méterre szabálytalankodtak vele. A megítélt szabadrúgást Bozsik  végezte el. Az angolok nem állítottak sorfalat. A labda szállt a kapu felé és amikor félúton járt, mintegy 12 méterre a kaputól, Puskás  beletette a lábát. Ettől az iránya megváltozott és védhetetlenül vágódott a kapu jobb alsó sarkába. 4-1
38.perc: Robb kapta a labdát. Védőink nem támadták meg. Kiugratta Mortensent, aki egy csel után 12 méterről a kapunk jobb alsó sarkába lőtt. 2-4
50.perc: Kocsis  fejese a bal kapufáról vágódott ki. A kipattanó labdát az angolok kivágták, de az csak Puskás ig jutott. Puskás  hátra gurított a felfutó Bozsik  elé, aki huszonöt méterről a kapu jobboldalán a léc alá vágta a labdát. 2-5
53.perc: A 16-os oldalánál Puskás  vezette fel a labdát, majd átemelte Hidegkuti nak, aki rendkívül kedvező helyen állt és tizenkét méterről bomba lövést küldött a bal alsó sarokba. 2-6
57.perc: Egyik angol lövés kipattant Grosics ról. A megismételt lövés újra kipattant és a vetődő Grosics  elhúzta a labdát megszerezni akaró Sewell lábát. A megítélt büntetőt Ramsey értékesítette. 3-6

A magyar válogatott 6-3-arányban diadalmaskodott az angol válogatott felett és ezzel megtörte annak az angol labdarúgás kezdeteitől, azaz 90 éve tartó folyamatos hazai veretlenségét.

Reagálások az angol sajtóból:
"Istenek alkonya! A mi veretlenségünket alaposan szétverték."
"Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére. Soha nem tudtunk elképzelni jobb csapatot, mint az uruguayit, de a magyarok határozottan sokkal jobbak azoknál is."
"Elpüfölték az angolokat. A vereség - lecke Angliának. A magyarok elképesztő bemutatót tartottak."
"Kilencven év után...magyar rapszódia. Az 1953-as vörös ördögök nyöszörgésre késztették Angliát."
"Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban."

A mérkőzéssel az egész világ sajtója foglalkozott. Mindenütt elismeréssel adóztak a magyar labdarúgás magas színvonalának, a játékosok technikai és taktikai tudásának, kiemelték a nagyszerű csapatszellemet, az erőnlétet és a győzni akarást. A válogatottat rendszeresen a labdarúgás művészeiként, a világbajnoki cím esélyeseként emlegették.

Hallgassunk meg még néhány szakembert is:
Billy Wright, az angol csapat kapitánya: "...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes..."
Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője: "Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését."
Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya: "Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett."
Abellard Franco, a brazil labdarúgó-szövetség elnöke: "Csodálatos élmény volt számomra a mérkőzés. A magyarok mesterei a labdakezelésnek. A játékuk nem csak szép, de eredményes is. Különösen tanulságos volt számomra a magyar játékosok összjátéka. A londoni mérkőzésen ragyogó volt a magyar csapat taktikai elképzelése is."

Fotó:
Bevonulás
Zászlócsere
Jön a második
Angol 11-es
Grosics munkában
A hatodik
Lefújás után
Az "aranycsapat"